Évek óta olvasom Lupui Iza blogját, szeretem azt az őszinteséget és hitelességet, amellyel sokunkat motivál az egészségesebb életmód elkezdésére, folytatására. Iza blogger, tréner és coach. Blogján saját életmódjáról ír, a munkája során a lelki egyensúly megtalálásában támogatja IR-es sorstársait. Hogy hogyan tudott Iza az életmódváltása miatt elindított blogjából sikeres vállalkozást építeni? Itt olvashatod!
Mi motivált arra, hogy elindítsd a blogod négy évvel ezelőtt?
Nem igazán ismertem a blog műfaját, de írni mindig szerettem, és amikor kiderült, hogy IR-em van, úgy éreztem, ez egy olyan téma, amiből soha nem fogok kifogyni. Önsegítés céljából vágtam bele, mert egyrészt egyedül éreztem magam a problémámmal, másrészt tudtam, hogy már attól jobb lesz, ha kiírom magamból a nehézségeket. Olyan témákkal is foglalkoztam, amikről előtte senkinek sem beszéltem, egyes dolgokat a barátaim is a blogomról tudtak meg velem kapcsolatban.
Mi volt az a pont, amikor az alkalmazotti létet magad mögött hagytad és teljes gőzzel a saját blogodra, tréningjeidre fókuszáltál? Anyagilag nagy kihívás volt?
Elmentem a falig, majd utána főállású vállalkozóvá váltam. A blogolás mellett dolgoztam egy cégnél, közben tanultam, és amikor eljött az idő, hogy tréningeket tartsak, azt éreztem, hogy ebben a rendszerben egy hetet sem bírok tovább eltölteni, mert nincs szabadidőm, minden percem be van osztva, nincs időm magamra, holott az életmódom lényege pont a kiegyensúlyozottság, a stressz csökkentése, de ebben a formában nem ebbe az irányba tartok.
Mentálisan jót tett a váltás, anyagilag már kevésbé. Néha kimondottan ijesztő volt, hogy nem jött havonta, a megszokott időpontban, a megszokott fix összeg a számlámra, és nekem kellett megteremtenem mindent. Nagyon más az alkalmazotti és a vállalkozói lét, vállalkozóként vannak erősebb és gyengébb hónapok, amikről sokat hallani, de más megtapasztalni. Az elején meg kellett küzdenem azzal is, hogy pénzt kérjek a szolgáltatásaimért, mert a közönségem az ingyenes tartalmat szokta meg tőlem. Be kellett látnom, hogy nem adhatok oda mindent ingyen mások szeretetéért, és ha nem becsülöm a tudásomat, az időmet, akkor nem lesz működőképes a vállalkozásom.
Mi vezetett el a coachinghoz?
A blogom hamar népszerű lett, és sokan fordultak hozzám, de akkor a blogon leírtakon kívül nem volt más a kezemben, amivel segíthettem volna, csak a saját tapasztalataimmal rendelkeztem. Láttam, hogy mennyiféle különböző történet és élethelyzet van, és olyan eszközt kerestem, amivel abban tudok segíteni, hogy mindenki megtalálja a saját útját, a saját megoldását.
A coaching módszere nem volt ismeretlen számomra, mert korábban, más témával kapcsolatban én is jártam coachoz, így tudtam, hogy ez az, amivel megvalósíthatom az elképzeléseimet. A coaching egyéni munkát takar, ahol a coach és a coachee (kliens) van jelen, de engem nagyon érdekelt a csoportos munka is, ezért tréner képzésre is jártam.
Az írás és mások segítése mióta tölt be ilyen meghatározó szerepet az életedben?
Mindig írni akartam, iskolás koromtól kezdve újságírónak készültem, de a közgazdasági középiskolába való felvételi után elég messzire kerültem ettől a vágyamtól. Az embert azért megtalálja a sorsa, ott volt írás és a segítés a számvitel és közgazdaságtan órák szüneteiben, ugyanis végigleveleztük az osztálytársaimmal a 4 évet. Nem órai levelezésre gondolok, volt az is, persze, hanem arra, hogy sok-sok oldalnyi leveleket írogattunk egymásnak. Otthon megírtam, másnap szétosztottam, a többiek szintén otthon válaszoltak rá, majd hozták, én begyűjtöttem a maroknyi levelet 6-7 embertől, és otthon körmöltem a válaszokat. A mai napig élénken bennem van, hogy mennyire imádtam ezt, és ha belegondolok abba, hogy mikről leveleztünk, akkor mondhatom, hogy a coaching előszele volt. Csak azt nem tudom, a házi feladataimra hogy volt emellett időm. Időgazdálkodásból lehet ki kellene faggatnom a 18 évvel ezelőtti önmagamat.
A minimalista szemléletednek része az is, hogy nemcsak csökkented a körülötted lévő tárgyak mennyiségét, hanem eleve nem halmozod fel azokat. Most, hogy letelt az egy éves ruhavásárlási stop, milyen ruhadarabokat veszel meg először?
Nem voltam mindig minimalista, sőt! Sok mindent felhalmoztam, sok mindenhez ragaszkodtam, nem tudtam elengedni tárgyakat, emlékeket, és mérgező emberekkel vettem körül magam. Az energiám nagy részét ezek emésztettek fel.
Az egyszerűsítést minden területen nagyon fontosnak tartom: a tárgyainkban, a ruháinkban, a vállalt feladatainkban, a kapcsolatainkban. Az egyszerűsítés felszabadít, és megteremti a körülményeket az új, jobb dolgokra: több időnk, több pénzünk, több erőnk lesz, ha a felesleges dolgoktól megszabadulunk, tudatosan vásárolunk, kerüljük a felhalmozást, a túlfogyasztást, a túlköltekezést.
A ruhavásárlás nélküli évem az önmegfigyelésről szólt: mely ruháimat szeretem, melyeket nem, amit igen, azt miért, amit nem, azt miért nem, milyen a stílusom, milyen ruhatárat szeretnék hosszútávon kialakítani. Többkörös selejtezés után az 1 év alatt is tudtam még kiválogatni olyan ruhákat, amelyeket egyáltalán nem hordok, hiába jók színben, fazonban, méretben. Április 24-én ért véget az 1 év, de még nem vettem semmit azóta. A listámra felkerült néhány holmi, amiket szeretnék beszerezni, de nem rohanok vele.
Szabadúszóként mennyire tudatosan osztod be az idődet?
Féltudatosan, ami azt jeleni, hogy még nem olyan jól, de egyre ügyesebb vagyok benne. Megtanultam, hogy akkor vagyok hatékony, ha nem futtatok egyszerre sok projektet, és egy napon belül nem foglalkozom millió dologgal. A sok apró feladat engem is szétapróz, és nem haladok úgy, mintha nekiülnék egy dolognak, és csinálnám addig, amíg kész nincs. A multitasking nem az én sportom.
Szeretem a szabadúszó létnek azt az oldalát, hogy tudok hétköznap is szabadnapot tartani, vagy napközben csinálni azt, amit más munkaidő után. Érzem a pozitív hatását annak, hogy amikor edzeni, bevásárolni, kirándulni, múzeumba, kiállításra megyek, nincs tömeg. Ezért cserébe gyakran dolgozom hétvégén, és ha elfogna ezért a szomorúság, csak emlékeztetem magam arra, hogy én akkor pihentem, amikor mások dolgoztak.
Blogger, coach és tréner is vagy. Mi áll hozzád közelebb, a csoportok vagy az egyén segítése?
Most azt kellene mondanom, hogy mindkettőt egyformán szeretem, nem? (hahaha) Van olyan ügyfelem, akinek az egyéni jobban fekszik, és vele úgy tudok eredményt elérni. Vele az egyéni áll hozzám közelebb, mert a sikerélmény számomra is fontos. A csoportokkal való munkát egy hajszállal mégis jobban szeretem. Annak ellenére, hogy introvertált vagyok, a csoport engem is feltölt azzal, ahogy egy helyre koncentrálódik a résztvevők ereje, kíváncsisága, nyitottsága, látásmódja, története.
Milyen újdonságokat tervezel ebben az évben?
Az év első felében a workshopokon volt a hangsúly, minden hónapban volt legalább egy, de néha kettő, három is. Ez a programsorozat most májusban véget ér, és utána az online programokra fókuszálok, hogy azok is tudjanak tőlem tanulni, akiknek a távolság miatt eddig nem volt rá lehetősége. Van egy önismereti programom a kerületünk művelődési házában, ami a nyári szünetig tart, majd szeptembertől folytatódik.
Januárban indult az inzulinrezisztenseknek szóló, csoportos online mentorprogramom. Az év 2. felében ezt a programot szeretném fejleszteni, tökéletesíteni. Várhatók újdonságok is, például egy új weboldal új bloggal, és szeretném, ha két, sokak által várt online kurzus is beleférne az év végéig. Ennél többet nem tervezek, mert nem szeretem túlvállalni magam, és szeretnék hagyni időt a cégek által kedvelt csapaterősítő tréningekre is.
