Delivel (Kovács Delinke) először egy vállalkozónőknek szóló workshopon találkoztam személyesen, úgy másfél évvel ezelőtt, azóta figyelem a bejegyzéseit, olvasom vagány stílustippjeit. Mosolygós képeivel, élénk rúzsával egyértelműen kitűnik a tömegből, de amivel engem leginkább meggyőzött, az az óriási tudatosság, ami a munkájából árad. Az, hogy nagyon fontos számára a divat és minden, ami ezzel kapcsolatos, azt a posztokon túl a személyes interjú során is megtapasztalhattam.
Ma már Delinek Szombathelyen saját kis stúdiója van, ahol személyesen ad stílustippeket, de színtanácsadással is foglalkozik, ha pedig szeretnéd, akkor a gardróbod tartalmát is felülvizsgálja és segít az alkatodhoz, színtípusodhoz, életmódodhoz illő darabokat kiválasztani. Ami nagyon szimpatikus számomra, hogy Deli szem előtt tartja a fenntarthatóságot is, nemcsak új ruhákkal tud stílusos megjelenést kölcsönözni, használt ruhadarabokból is szuper szetteket tud kialakítani.
Ha egy kis inspirációra vágytok, akkor itt megtaláljátok a bejegyzéseit.
Fotó: Kondor Noémi
Hogy lettél vállalkozó? Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy felhagysz az alkalmazotti léttel?
Mindig is divattervező szerettem volna lenni, de a szüleim más irányba tereltek. Ha egyből ezen a pályán indultam volna el, akkor nem lett volna bennem az a vágy az egyetemen meg később a munkahelyeimen is, hogy valami hiányzik. Kicsit sírt a szívem azért, hogy nem a divattal foglalkozom. De ez már a múlt, most már ők is belátják, hogy jobb lett volna, ha kezdettől kreatív irányba megyek.
Egy szentgotthárdi multinál dolgoztam, onnan pedig visszakerültem kis kitérővel egy szombathelyi rendezvényszervező céghez, azt gondoltam, hogy a munka mellett biztosan tudok majd foglalkozni a divattal is. Már voltak online felületeim, de még kiforratlan volt az egész, kicsit bátortalan is voltam. Azonban ahogy teltek a hetek rájöttem, hogy a kettőt nem tudom párhuzamosan csinálni, ugyanakkor már érkeztek pozitív visszajelzések is, amitől nőtt az önbizalmam.
Éreztem, hogy összenyom minden, kedvetlen voltam, csak teltek a napok, közben meg szó szerint vérzett a szívem, amikor azt kellett mondanom az első megkeresésekre, hogy ne haragudj, de hétköznap nem érek rá.
Sokat mérlegeltem, tudtam, hogy nem lesz könnyű, de meghoztam a döntést, felmondtam. Őszintén szólva, ezt nem tudtam volna megtenni, ha a párom nem támogat mindenben. Még a mozdulatra is emlékszem, kitoltam magam az asztaltól, bementem a főnökömhöz, leültem és közöltem: „Én felmondok.”
Milyen képzést kellett elvégezned ahhoz, hogy ma már stílustanácsadóként a saját vállalkozásodat építhesd?
Már több, mint három éve, hogy a Budapesti Divatiskolába bejelentkeztem. Ültem a kis multis asztalomnál, és elegem volt. Megnéztem azt, hogy melyik az a divattal kapcsolatos tanfolyam, ami hétvégén is van, és nemcsak néhány alkalmas, hanem átfogó képzést ad. Így találtam meg a Budapesti Divatiskolát, szombaton volt, egy éves volt, stylist és stílustanácsadó képzést adott.
Volt egy felvételi elbeszélgetés, ennyire még soha életemben nem izgultam. :) Abból is tudtam, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni, mert ilyen alázattal, szorgalommal és maximalizmussal még a diplomamunkámat sem írtam. Mindent felülírt nekem ez a suli. Az az egy év, amíg az oktatás tartott egyúttal a személyiségfejlődésemre is hatott, sokkal nyitottabb lettem, mert alapvetően elég zárkózott személyiség vagyok.
Milyen volt a kezdeti időszak? Milyen szolgáltatásokkal fordultak hozzád az első ügyfeleid?
Az első eladott szolgáltatásom egy gardróbrendezés volt. Ezt azért konkrétan nem tanítják sehol. Sok minden volt, amit magamnak kellett kitapasztalni és kialakítani egy olyan rendszert, ami nekem a legmegfelelőbb és amivel a legtöbbet tudom adni a vendégeimnek. A munkám során teljesen ismeretlenekkel találkozom, rá kell érezni az ügyfélre. Kértek tőlem testalkatelemzést is, de közös vásárlások is voltak.
Amivel az elején meg voltam akadva az a színtanácsadás. Csak kérdések voltak bennem. Igény viszont volt rá, sokan ezzel kapcsolatban kerestek meg. Aztán úgy döntöttem, hogy segítséget kérek ebben a témában. Úgy gondolom minden kezdő vállalkozónak, de azoknak is, akik 5-10 éve benne vannak a szakmában, fontos, hogy ne féljenek segítséget kérni. Az nem ciki, ha nem tudunk valamit. Végül szépen letisztult bennem is minden, és arra is rájöttem, hogy a színtanácsadás témakört lazábban is fel lehet fogni. Végül ezt a szolgáltatást is felvettem a palettámra, így már nincs az az érzésem, hogy valami hiányzik.
Fotó: Kondor Noémi
Mi a vállalkozóvá válás folyamatában a legnehezebb? A jelenlegi tapasztalataiddal mi az, amit esetleg másképp csinálnál?
Az egyik, amit biztosan másképp csinálnék az az, hogy azért összeraknék egy valamirevaló üzleti tervet. Nagyjából persze tisztában voltam azzal, hogy milyen kiadásaim lesznek és azzal is, hogy milyen bevételre lehet majd számítani, de ennyi. Nekem most az a legnehezebb, hogy míg a kiadások pörögnek, a bevétel nem egyszerre, egy összegben érkezik hó elején, mint egy havi fizetés, és ezeket az összegeket kell úgy összerakni. Nekem most ez a legnagyobb kihívás. Azt veszem észre, hogy a kezdő vállalkozásoknál az anyagi kérdések kényes téma, pedig nagyon fontos szerintem. Erről beszélni kell.
A másik egy tanács volt, amit ma már megfogadnék. Amikor kiléptem a munkahelyemről és rám szakadt a mérhetetlen szabadság, jó lett volna, ha hagyok magamnak egy kis időt, hogy kipihenjem magam és ráhangolódjak az új időszakra. De sajnos nem ezt tettem. Egyből belecsaptam a közepébe, volt ügyfél időpontom és azon gondolkodtam, hogy megtehetem én kezdő vállalkozóként, hogy nemet mondok neki? Itt dolgozni kell! Szóval úgy két napot pihenhettem és már jött is valaki hozzám tanácsadásra, onnantól pedig nem volt megállás, amit az év végéhez közeledve meg is éreztem. Fontos, hogy pihenjünk, fontos, hogy visszatöltsük az energiákat.
Mesélj a szombathelyi üzlethelyiségedről, sikereidről egy kicsit!
Ősszel költöztem be a stúdióba, azóta ott fogadom a vendégeimet. Jellemző rám, hogy mindent magam akarok elvégezni, szerintem, ha tudtam volna gipsz kartonozni, akkor azt is én csinálom meg a stúdióban, a „kis helyemen”. Mindig így hívom, szerintem már kis hely marad, amíg csak élek. :)) Sajnos nem tudom hosszabb ideig megélni a sikert, ebben fejlődnöm kell, hagynom kell magamat örülni, élvezni azt, ami elértem. Vannak ugyan elakadások egy vállalkozó életében, azonban az, hogy ma sem kellett senkitől engedélyt kérnem ahhoz, hogy ide eljöjjek és még más programokon is részt vegyek, azt már nem adnám oda semmiért.
Vannak helyi együttműködéseid, megjelenéseid?
A helyi bevásárlóközpontnak egy éve van egy stílus divat blokkja, azt egy kedves fotós ismerősömmel együtt csináljuk. Összerakom a szetteket, elkészítjük a fotókat, majd cikkek is készülnek a divatanyagokhoz. Ezt nagyon élvezem és remélem lesz folytatása.
Akármennyire introvertált vagyok és félek attól, hogy mások előtt beszéljek, ennek ellenére nagyon élvezem. Amikor a helyi tévébe elhívtak élő adásba, konkrétan nem aludtam egész éjjel. A második alkalom már sima volt, utána pedig már rutinosan bementem, elmondtam, amit szerettem volna és kész. Szóval mindenben lehet fejlődni, de kell hozzá a pozitív élmény.
Az együttműködésekre nyitott vagyok, de mivel Szombathely kis város, kevesebb erre a lehetőség is. Ugyanakkor én is lehetnék kezdeményezőbb, nem kellene félnem attól, hogy esetleg nemleges választ kapok.
Mit gondolsz, mennyire jellemző az önbizalomhiány azok körében, akik felkeresnek? Milyen életszakaszban fordulnak leginkább hozzád?
Nők és önbizalom. Tudom, hogy a csapból is az folyik, hogy szeresd magad, de én tényleg úgy szeretnék egy ilyen varázsport, amit rászórhatnék a nőkre, hogy lássák azt, hogy milyen szépek is valójában. Olyan elképesztő dolgokkal tudják magukat bántani, előttem is, és ez elszomorít.
Szebbnél szebb nők, lányok keresnek meg. Jó lenne, ha ők is látnák magukon a szépséget. Sokan azt hiszik azért dicsérem meg őket, mert fizettek ezért. Mindig elmondom, hogy én nem szoktam a bókokat osztogatni, magammal szemben is kritikus vagyok. Sajnos nem szoktak hozzá a pozitív elismeréshez, és magukat meg pláne nem értékelik megfelelően. Ezen lehet változtatni, azonban ez egy hosszú folyamat.
Fotó: Kondor Noémi
Mindenkin van valami, ami szép, akárcsak a szája formája, a szeme, az alakja. Annyira bonyolult ez, pedig annyira egyszerűnek kellene lennie. Azért szoktam a rúzst is hangsúlyozni, mert olyan sokat tesz hozzá a megjelenéshez.
Nagyon gyakran a kisgyerekes anyukák keresnek meg. Arra szoktam ösztönözni őket, hogy egy icipicit legyenek önzőbbek. Ha ők jól érzik magukat, az ki fog hatni a gyerkőcre és a párkapcsolatukra is.
40-45 év közöttiek is jellemző, hogy felkeresnek, de volt már nyugdíjas ügyfelem is, akit imádtam, mert annyira nyitott volt.
Van, aki teljesen random jelentkezik be hozzám, és van, aki volt már például máshol színtanácsadáson, de szeretne gardróbrendezést is, én meg helyben vagyok, így hozzám fordul.
Abban is hiszek, hogy nem feltétlenül kell mindenkinek engem választania, csak annak, akinek szimpatikus vagyok, mert akkor lehet jól együttműködni, hiszen ez egy bizalmi dolog. Nem mindenki nyílik meg, itt életutak, élethelyzetek vannak, tudni kell egymásra hangolódni.
A jelenlegi helyzetben milyen megoldásokon dolgozol, hogy továbbra is elérhető legyél az ügyfeleid számára? Milyen offline szolgáltatással tudod támogatni őket?
Folyamatosan agyalok és ebben az átmeneti időszakban sem szeretnék eltűnni. A napi posztjaimon kívül tervben van, hogy ingyenes letölthető anyagokat készítek, amik bárki számára elérhetőek lesznek, illetve hetente vagy kéthetente videókkal is jelentkeznék, amikben olyan témákról beszélnék, amik a követőimet érdeklik.
Nem szeretnék elmenni a kialakult helyzet mellett, de úgy gondolom, hogy ezekben a nehéz időkben jól esne a nőknek, ha egy picit ki tudnának szakadni.
De bízom abban, hogy hamarosan újra sor kerülhet a személyes tanácsadásokra is.
Kép forrása: https://www.instagram.com/ddraw_illustration/
